Bemutatkozás
Közantal Ákos vagyok. 1973-ban születem.
Temérdek szakmám és végzetségem ellenére/mellett, aminek csak kisrésze köthető az autókhoz kb. 1997-óta főállású autóbuzi vagyok.
Voltam újságíró-szerkesztő, készítettem rádióműsort és dolgoztam tv-nek, szerveztem autós rendezvényeket, szerkesztettem online autókatalógust és az utóbbi 12évben járműipari adatbázisokat építek, és még hébe-hóba megfordulok a médiában.
A gyűjtőszenvedély
Szinte amióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit: kártyanaptárt, Bélyeget, régi fém és papírpénzeket, kisautókat (Matchboxokat, stb.), képregényeket, lego-t, Kinder figurákat. Autós újságokat prospektusokat.
A 80as években többször volt autós szakirodalommal (autó prospektusok, katalógusok, újságok, magazinok) kapcsolatom, de eleinte miután megnézegettem és megcsodáltuk a barátaimmal, mindig az éppen aktuális gyűjteményembe forgattam bele (elcseréltem) a kiadványokat.
Az először 1988 Őszén kezdtem gyűjtögetni az autóprospektusokat, az első Budapesti Autószalon hatására, de kb. 1/2év után feladtam. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan miért, de talán szerepe volt a szűkös lehetőségeknek. Nyugati autóprospektushoz, csak ritka külföldi rokonok útján, vagy ugyancsak ritka Nyugat-Európai utazásokon lehetett hozzájutni, az egyéb haladó vagy profi lehetőségekről, mint gyűjtőklubok, hirdetések, nekem 13/14 évesen semmi fogalmam nem volt. – Ezekre majd később még kitérek. Végül az akkori gyűjteményemtől, kb. 20-30db prospektustól (pontosan emlékszem egy Citroen CX és egy Opel Ascona C prospektusra) ’89 tavaszán PECSA Bolhapiacon megváltam.
Aztán 1989 őszén ismét megrendezték a Budapesti Autószalont immár második alkalommal.
A helyszín változott, a megboldogult, leéget BS-ben volt. Ha jól emlékszem, egy hétköznap voltunk kint apámmal, és szinte zárásig ott maradtunk, miközben sétáltunk hazafelé a metróban az újságárusnál pont az autós újságokat nézegettem. Feltűnt, hogy egy oldalsó ablakban ott maradt egy régebbi AutóPiac, gyorsan kiszedettem, és az aktuális számmal együtt megvettem. Ekkor, ha nem is tudatosan, de megértettem a gyűjtőszenvedély, térben és időbeni elhelyezkedését. Rájöttem, hogy ami ma új, az holnap régi lesz, így a gyűjtés mint elfoglaltság akár hosszútávon is fent tartható - fejleszthető.
Ettől a ’89es ősztől datálom a gyűjteményemet, azóta hol kisebb, hol nagyobb intenzitással gyarapítom a „papírkupacomat” ami mára már kisebb könyvtárrá nőtte ki magát. Pontos darabszámot, sajnos nem tudok megadni, kb. 50-60.000 darabos lehet, a gyűjteményem, 3-4 helyszínen kb. 450-500 banános* dobozt foglal el.